Sense into Nonsense – Börcsök Boglárka, Andreas Bolm, Török-Illyés Orsolya

Leírás

A nemzetközi dada egyik legmerészebb alakját, Baroness Elsa von Freytag-Loringhovent (1874-1927) idézi meg első közös munkájában a művésztrió, és egy performansz-koncerttel keltik életre a Bárónő radikális művészetét és szellemiségét, aki városi performanszai, versei és ready-made kreációi révén vált ismertté és Marcel Duchamp szavaival élve „a jövőből jött”. „Az igazi halált az élettel kell kiérdemelni – ezért élek még mindig” (Elsa von Freytag-Loringhoven) A SENSE INTO NONSENSE performansz, koncert és városi intervenció egyben, amely a Bárónő anarchikus energiájából kiindulva kérdez rá, hogyan élünk, mozgunk és mire vágyunk a modern városban. Az előadás különleges városi helyszíneken – üzlethelységeken, pincerendszereken és köztereken – át vezet, hogy a Klubba visszatérve koncertként bontakozzon ki, Porteleki Áron kísérleti zenész közreműködésével. Az alkotók Elsa von Freytag-Loringhoven legendás utcai provokációin keresztül vizsgálják a művészi szabadság, a fogyasztói társadalom és a kirekesztés kérdéseit a kortárs neoliberális városi környezetben, és a Bárónő alakján keresztül megidézett múltat jelenünk autonómiáért és önkifejezésért folytatott küzdelmeivel kapcsolják össze. Börcsök Boglárka és Andreas Bolm nemzetközileg elismert Figuring Age performansz-installációjuk után, legújabb munkájukban Török-Illyés Orsolyával közösen figyelmüket egy határfeszegető és avantgárd, de mára jobbára elfeledett női művészre irányítsák.  Baroness Elsa von Freytag-Loringhoven német származású dadaista művész, akit többek közt „New York első punkjaként” is emlegetnek. Avantgárd performanszaival, verseivel és talált tárgyak performatív és installatív használatával vált ismertté – egyes kutatók Marcel Duchamp Fountain (Forrás) című művét is neki tulajdonítják. Legendásnak számítanak köztéri beavatkozásai: utcai hulladékból, húsból és egyéb talált anyagokból készített jelmezekkel saját testét alakította élő szoborrá és az utcán vonulva, „megtestesült osztályharcként” forgatta fel az akkori társadalmi hierarchiákat és normákat (öltözéke miatt többször letartóztatták). Performanszaiban felszabadított, gyakran genderfluid szexualitással fejezte ki a „patriarchális csapdába zártság” elleni dühét, valamint érzéki eszközökkel, például testszagokkal emlékeztette a közép- és felsőosztálybeli közönségét a modern városi élet elhallgatott, de mégis jelenlévő társadalmi valóságára. Egy rövid házasságnak köszönhetően nemesi címet szerzett, amit tudatosan használt avantgárd personája kellékeként, hogy a polgári illemszabályokkal és a társadalmi státuszból fakadó jogosultságtudattal szembeszálljon. A Goethe Intézet - Nemzetközi Koprodukciós Alap támogatásával megvalósuló program.