OOIOO (JP) – Michaela Turcerová (SK) – 88 Defibrillátor (HU)

#szabadzene #pop #kultzenekar Médiahekkből született japán kultzenekar, „egy kiborg szaxofon nyers anyaggá csupaszítása” és egy cerebrális parézises test celebrálása: az UH Fest ezúttal is a kísérleti zene sokszínű és változatos vidékeit járja be, nemzetközi és magyar fellépőkkel az elektroakusztikus, zajokkal dúsított szóló szaxofontól az improvizatív pop-dekonstrukción át a test rezdüléseinek performatív hanggá transzformálásáig.  Az OOIOO a kilencvenes években született, egy médiahekkből: egy magazinnak készített, képzeletbeli együttes fotójából pedig kultzenekar lett. A szintén legendás japán noise rock formáció, a Boredoms alapítója, YoshimiO hozta létre és vezeti. A kizárólag nőkből álló együttesben a multiinstrumentalista YoshimiO mellett Kayan játszik gitáron, Aya basszusgitáron és Ritsuko Mishina dobon. Zenéjük lemezről lemezre, koncertről koncertre változik: a popzene és az improvizáció kísérleti tengelyén kalandozik szabadon és semmi egyébhez nem hasonlítható módon, saját nyelvet hozva létre. Zajos, elektromos, játékos, színes. Michaela Turcerová úgy nyúl a szaxofonjához és olyan rejtett hangokat szólaltat meg vele, amelyekkel új dimenziókat nyit a hangszernek. Jon Lipscombbal közös, IN FLUX projektje egy hibrid organizmus, amelyben alt szaxofonját átalakítva szürreális erősítést használ, mindezt pedig egyéb zajkeltő tárgyak és szinuszhullámok segítségével lüktető elektroakusztikus teremtménnyé alakítja át. Vagy a Turcerová szólólemezeit megjelentető szlovák Mappa kiadó vezetőjét, Jakub Juhást idézve: „egy kiborg szaxofon nyers anyaggá csupaszítása” történik.  Fekete Ádám író, performer, színházi alkotó az utóbbi években számos területen alkalmazza az improvizáció, zajkeltés és kollázsolás gyakorlatait. 88 Defibrillátor fedőnév alatt különös rituáléra készül: számos házi készítésű hangszerrel és kiegészítővel felszerelve, protézisek és háztartási segédeszközök bevonásával lép a Trafó színpadára.  „Mindenféle fityegőt, tákolmányt, ipari szemetet kötözök a testemre, kolonc és harangnyelv gyanánt; emellett egy egyhúros keresztléccel (diddley bow-val), gyógyszeres tégelyekkel, csavarhúzókkal, valamint szájharmonikával és a saját énekhangommal celebrálok. Így alakítom jellé a cerebrális parézises test minden egyes rezdülését, és így hozom mozgásba a nehéz légzést, az oxigénhiány tünetegyüttesét.” A végeredmény egy abszurd sámánista szertartás, színpadias ördögűzés, tele a blues és dadaista hangköltészet elemeivel, valamint popzenei idézetekkel, roncsolt mementókkal. Az esemény a Japán Alapítvány támogatásával jön létre.